A Fermi-paradoxon
TLDR
Ha az intelligens létformák erkölcstelenek, akkor elpusztulnak.
A Fermi-paradoxon
A Fermi-paradoxon lényege az, hogy statisztikailag már kellett volna értelmes lényeket észlelnünk, velük találkoznunk, de nem tettük.
Ennek a paradoxonnak az egyik feloldása az, hogy a civilizációk fennállásának időbeli hossza behatárolt; azok összeomlanak.
Hogyan történik ez?
A civilizáció lényege az, hogy intelligens lények közösséget alkotnak, amely sokkal többet tud elérni, mint az egyének külön-külön. Ez azzal jár, hogy a közösségnek lényegesen több erőforrása van, mint az egyéneknek. Ideális esetben ezeket az erőforrásokat a közösség döntése alapján használják fel, amely döntés hosszú távú nyerő stratégiák mentén születik.
A hosszú távú nyerő stratégiákat tipikusan az “erkölcs” szóval szoktuk összefoglalni. A “ne lopj”, “szeresd embertársadat, mint önmagadat”, stb. szabályok lényege az, hogy azok megszegése az egyén számára rövid távon előnyökkel jár, de a közösség számára hosszú távon káros.
Minden közösségben van egy “regulációs motiváció”: azoknak a nyomásoknak az összessége, ami rászorítja az egyént a közösségi normák, vagyis az erkölcs betartására.
A közösségek számára az egyik legfontosabb nyerő stratégia a közösség méretének növelése, hiszen ettől lesz a közösségnek sok szabadon felhasználható erőforrása. Emiatt alakultak ki a törzsek, országok, federációk, és ez hajtja a globalizációt.
A közösség méretének növekedésével viszont magától nem fog a regulációs motiváció megnőni. Ellenkezőleg: minél nagyobb egy közösség, annál nehezebb egységes csoportnormákban már megegyezni is.
Ugyanakkor a közösség méretének növekedésével az egyéni stratégiák sokfélesége növekedni fog. A sokféle egyéni stratégia között szükségszerűen megjelennek olyan rövid távú stratégiák, amik rövid távon nyerőbbek, mint a hosszú távúak, vagyis az erkölcs.
Ha eléggé nagy a közösség, akkor - a megfelelő regulációs motiváció hiányában - annak vezetését az ilyen nyerő rövid távú stratégiával rendelkező egyének/csoportok veszik át.
Tehát a közösség erőforrásait egy erkölcstelen elit fogja magához ragadni, aminek rövid távú stratégiái vannak, amik a közösség hosszú távú érdekeivel ellentétesek, és annak megszűnését okozzák.
Biztos, hogy ez történik?
Nem. A Fermi-paradoxonnak száz másik lehetséges magyarázata van. Ha sikerül intelligens lények nagy közösségeinek erkölcsösnek maradnia, akkor elképzelhető, hogy hosszú távon fennmaradó civilizációt hoz létre.
De az biztosnak tűnik, hogy a fenti forgatókönyv csak úgy kerülhető el, ha a közösségek nagyon tudatosan, nagyon erős regulációs motivációt tartanak fennt, ÉS az erkölcs szabályait úgy határozzák meg, hogy azok valóban hosszú távon nyerő, fenntartható stratégiát eredményeznek.
A regulációs motiváció fenntartásához pedig a következő összetevők tűnnek fontosnak:
- kis méretű alapközösségek, amelyekben a méret miatt erős a kohézió
- széles körű transzparencia, hogy a normasértések hamar és könnyen kiderüljenek. (Vagyis a liberális értékrend “privacy” fogalma nem nyerő stratégia.)
- olyan mechanizmusok, amelyek mentén a normasértések korrekciója pontosan ésgyorsan meg tud történni