TLDR

Ha az intelligens létformák erkölcstelenek, akkor elpusztulnak.

A Fermi-paradoxon

A Fermi-paradoxon lényege az, hogy statisztikailag már kellett volna értelmes lényeket észlelnünk, velük találkoznunk, de nem tettük.

Ennek a paradoxonnak az egyik feloldása az, hogy a civilizációk fennállásának időbeli hossza behatárolt; azok összeomlanak.

Hogyan történik ez?

A civilizáció lényege az, hogy intelligens lények közösséget alkotnak, amely sokkal többet tud elérni, mint az egyének külön-külön. Ez azzal jár, hogy a közösségnek lényegesen több erőforrása van, mint az egyéneknek. Ideális esetben ezeket az erőforrásokat a közösség döntése alapján használják fel, amely döntés hosszú távú nyerő stratégiák mentén születik.

A hosszú távú nyerő stratégiákat tipikusan az “erkölcs” szóval szoktuk összefoglalni. A “ne lopj”, “szeresd embertársadat, mint önmagadat”, stb. szabályok lényege az, hogy azok megszegése az egyén számára rövid távon előnyökkel jár, de a közösség számára hosszú távon káros.

Minden közösségben van egy “regulációs motiváció”: azoknak a nyomásoknak az összessége, ami rászorítja az egyént a közösségi normák, vagyis az erkölcs betartására.

A közösségek számára az egyik legfontosabb nyerő stratégia a közösség méretének növelése, hiszen ettől lesz a közösségnek sok szabadon felhasználható erőforrása. Emiatt alakultak ki a törzsek, országok, federációk, és ez hajtja a globalizációt.

A közösség méretének növekedésével viszont magától nem fog a regulációs motiváció megnőni. Ellenkezőleg: minél nagyobb egy közösség, annál nehezebb egységes csoportnormákban már megegyezni is.

Ugyanakkor a közösség méretének növekedésével az egyéni stratégiák sokfélesége növekedni fog. A sokféle egyéni stratégia között szükségszerűen megjelennek olyan rövid távú stratégiák, amik rövid távon nyerőbbek, mint a hosszú távúak, vagyis az erkölcs.

Ha eléggé nagy a közösség, akkor - a megfelelő regulációs motiváció hiányában - annak vezetését az ilyen nyerő rövid távú stratégiával rendelkező egyének/csoportok veszik át.

Tehát a közösség erőforrásait egy erkölcstelen elit fogja magához ragadni, aminek rövid távú stratégiái vannak, amik a közösség hosszú távú érdekeivel ellentétesek, és annak megszűnését okozzák.

Biztos, hogy ez történik?

Nem. A Fermi-paradoxonnak száz másik lehetséges magyarázata van. Ha sikerül intelligens lények nagy közösségeinek erkölcsösnek maradnia, akkor elképzelhető, hogy hosszú távon fennmaradó civilizációt hoz létre.

De az biztosnak tűnik, hogy a fenti forgatókönyv csak úgy kerülhető el, ha a közösségek nagyon tudatosan, nagyon erős regulációs motivációt tartanak fennt, ÉS az erkölcs szabályait úgy határozzák meg, hogy azok valóban hosszú távon nyerő, fenntartható stratégiát eredményeznek.

A regulációs motiváció fenntartásához pedig a következő összetevők tűnnek fontosnak:

• kis méretű alapközösségek, amelyekben a méret miatt erős a kohézió
• széles körű transzparencia, hogy a normasértések hamar és könnyen kiderüljenek. (Vagyis a liberális értékrend “privacy” fogalma nem nyerő stratégia.)
• olyan mechanizmusok, amelyek mentén a normasértések korrekciója pontosan ésgyorsan meg tud történni