Kategória archívum: elmélet

Civil stratégia

Azt próbálom meg összefoglalni, hogy milyen kiutak lehetségesek a jelenlegi helyzetből, és mi állampolgárok mit tudunk tenni ezügyben.

A kiút megértéséhez fontos tisztában lenni a probléma jellegével. A NER az összes problémájával együtt csak egy tünet. Az alapvető okok két, globálisan jelenlévő trendben foglalhatóak össze:

Ezek a trendek globálisak: lásd Trump győzelmét az USA-ban, a szélsőjobboldali pártok európai megerősödését, de a venezuelai pokol vagy Argentína helyzete is emiatt van. Nálunk azért történik mindez gyorsabban, mert gyengébb a társadalom immunrendszere, mint az érett demokráciákban. Azonban mi is könnyen Törökország sorsára juthatunk. Szóval naivitás azt gondolni, hogy majd jól elköltözöl, és minden jó lesz. Ezt nekünk kell megállítani, itt és most.

A jó hír az, hogy mindkét trend ellen ismert a gyógyszer. A valódi demokrácia, ahol a döntéseket valódi társadalmi támogatottsággal bíró politikusok a választói akaratnak megfelelően hozzák, és a választóknak lehetőségük van közbeavatkozni, ha nem jó irányba mennek a dolgok.

Magyarországon ma elég rosszul állunk demokráciából, a fenti két feltétel egyike sem teljesül. Azt kell tehát megoldani, hogy egyetlen, a többi változtatást lehetővé tévő intézkedést elérjünk. Hogy ez mi legyen, arra több lehetőség van, én most az alábbiakat látom:

  • A választási/szavazási rendszer gyökeres átalakítása, Condorcet alapon
  • Minden kérdésről lehessen népszavazást kiírni, lehetőleg szintén értelmes módszerekkel
  • Az Észt példa: a közvetlenül választott köztársasági elnök a nép által készített törvényjavaslatokat benyújtja a parlamentnek.

Ezek a változtatások különböző mértékben hoznak be közvetlen demokratikus elemeket, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, egy dologban azonban megegyeznek: mindegyikhez alkotmánymódosítás szükséges. Az alkotmánymódosításhoz pedig forradalom, vagy parlamenti 2/3 kell. A forradalmat én elvetném, mert az erőszakos eseményekből soha nem a jók kerülnek ki győztesen.

A fentiek alapján a logikusnak tűnő lépés az, hogy csináljunk egy pártot, azzal érjük el a 2/3-ot, és módosítsuk az alkotmányt ennek megfelelően. Van is ilyen párt, legalább húsz darab, egyenként kb. 10 taggal. Ez a megoldás azért nem működik, mert a pártpolitikai játszóteret alapvetően a választási rendszer határozza meg, az pedig egy olyan motivációs struktúrát határoz meg, ahol az ilyen kezdeményezések eleve halálra vannak ítélve.

Én lehetséges megoldásként azt látom, hogy a civil társadalom egésze összefog, és közösen – ki-ki az általa képviselt ügy mentén – felépítünk egy mozgalmat. Olyat, amelyik belsőleg demokratikus döntéshozatali módszereket használ, befogad bármilyen világnézetű tagokat, és egyetlen célt, a politika részvételibbé alakítását tűzi a zászlajára. Ha ez a mozgalom képes elegendően megerősödni, akkor megversenyeztetheti a meglévő pártokat, és kiválaszthatja azt az egy pártot vagy pártszövetséget, amelyiket felhatalmazza a szükséges változtatások végrehajtására egy választáson.

Fontos részletkérdés, hogy a kulcslépés megtételéhez egyetlen párt(szövetség)et kell megbízni. Ez a mai választási matematikából adódik. A döntés arról, hogy melyik pártok hogyan fognak össze “a civilek kegyeiért”, a pártokon múlik, mi legfeljebb javaslatokat tehetünk. Viszont nekünk kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy a felhatalmazást egyetlen erőnek adjuk.

Egy ilyen mozgalom felépítése sok munka, és hosszú idő. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz addig, illetve lesz-e még szabad választás 2018 után. Ezzel kapcsolatban én a választási rendszer megváltoztatására irányuló technikai koalíciót látom az esélyesen keresztülvihető megoldásnak. Viszont ez a megoldás nem lesz képes a választási rendszer elegendő mértékű reformjára: maximum az 1990-es választási rendszerben, vagy valami annál nem sokkal jobban lesznek képesek megegyezni a résztvevők. Ez adhat még 4-12 év haladékot, de gyökeres változást nem hoz: ha visszahozzuk azt a választási rendszert, amelyiknek a NER lett az eredménye, akkor ismét NER lesz belőle, legfeljebb más szereplőkkel. Az általa nyert idő viszont életmentő lehet. A rossz hír az, hogy a civil társadalomnak erre igazán komoly befolyása nincs. Két dolgot azért tehetünk:

  1. A pártokat noszogatjuk a technikai koalíció irányába
  2. Elérjük azt, hogy a választási rendszer reformjáról szóló vitában a Condorcet módszer minél gyakrabban megemlítésre kerüljön, hogy előkészítsük a terepet a lényegi változásokhoz

A jó hír az, hogy a civil társadalom összefogása megkezdődött, és többen is komoly mozgalomépítésre adták a fejüket. Ezt a cikket nem kis mértékben azért is írtam, hogy számotokra, akik ezeken az ügyeken dolgoztok, vitaindítóval szolgáljak ahhoz, hogy ki tudjunk dolgozni egy közös stratégiát.

 

Nem hiszed el! Egy brogos lipsi lerántja a leplet az összeesküvésről!

Miért jut el egy felső-középosztálybeli értelmiségi odáig, hogy középületeket dobál meg vízfestékkel?
Természetesen a szíriuszi gyíkemberek által irányított összeesküvés miatt, amelyben őt Soros György személyesen pénzeli.

Elmondom, hogyan működik ez az összeesküvés, amelynek én is része vagyok.

Gazdag pénzemberek fizetnek politikusoknak azért, hogy nekik megfelelő törvényeket hozzanak, háborúkat robbantsanak ki. Amerikában ezt már legalizálták is, úgy hívják, hogy “PAC”. Európában amerikai cégek által pénzelt lobbiszervezetek hívják meg konferenciának álcázott nyaralásokra a politikusokat. Saját ismerőseim választások előtt nagyobb összegekkel támogatták mind az MSZP-t, mind a Fideszt annak érdekében, hogy majd kérhessenek valamit ha valamelyiket megválasztják. Simicska plakátcégeket és médiát vett, hogy a Fideszt a kampányban segítse. Andy Vajna, Mészáros, és a többi haver természetesen segítik az állampárt finanszírozását, ugyanúgy, ahogy annak idején az MSZP holdudvara. Vagy ott vannak az orosz oligarchák, akik Putyint segítik.

Mindezért cserébe a pénzemberek mindenféle előjogokhoz jutnak: Amerikában fegyvereket vesz tőlük az állam, amelyekkel háborúkat robbantanak ki az olajért. Európában mindent megtettek a TTIP elfogadásáért. Nálunk Mészáros és a többi haver földeket kaptak, Andy megkapta a szerencsejátékokat, a helyi támogatók a trafikokat, nem is beszélve a rengeteg elmutyizott EU-s pályázatról, állami közbeszerzésről, amelyet a Fidesz és régebben az MSZP barátai kaptak. Oroszországban pedig az oligarchák teljesen érinthetetlenek,a törvények sem vonatkoznak rájuk.

Ez egy olyan összeesküvés,amelyikben az egyes szereplőknek már egyeztetniük sem kell egymással, elég ha mindenki a saját érdekei szerint cselekszik. Szóval gyíkemberek nincsenek, sőt összeesküvés sem. Egyszerűen van egy önmagát erősítő folyamat, ahol bizonyos szereplők aránytalan és egyre növekvő hatalomra tesznek szert. Ami azért rosszabb, mint egy összeesküvés, mert egy összeesküvést a tagjain keresztül fel lehet számolni.

A jó hír az, hogy ezzel is lehet mit kezdeni. Hogy ezt megérthessük, nézzük meg, hogyan küzdenek ezek a pénzemberek egymással, mert ez is történik. Ott van például Gyuri bácsi. Gyuri bácsi tőzsdézik. Ahhoz, hogy sok pénze legyen, szüksége van működő tőzsdére. Működő tőzsde pedig akkor van, ha a korrupció még nem akkora, hogy minden egyes vállalat teljesen az állami csöcsön lóg. Emiatt egy ponton túl neki az az érdeke, hogy fékezze ezt az önmagát erősítő folyamatot. Ezt a folyamatot pedig az emberek akarata és a jogszabályokhoz való ragaszkodás csillapítja. A transzparencia, a jogvédő tevékenység, az emberek kiállása a jogaikért, és a mutyit célzó törvények ellen. Ezeknek pedig az emberi jogok az alapjai, különösen a szólás- és gyülekezési szabadság.
Igen, ilyen értelemben Gyuri bácsi a magyar pártállam ellensége, de ugyanakkor a magyar polgárokat segíti, egyelőre. És ne legyenek illúzióink: abban a pillanatban amint elérünk egy bizonyos (nem túl magas) szintű demokráciát, vagy más helyeken fontosabb üzleti érdekei akadnak, abba fogja hagyni a demokrácia segítését. Ezért nekünk kell kezünkbe vennünk a dolgokat, és megtenni mindent, amit meg tudunk tenni a demokrácia érdekében.

Az előválasztásról

Emlékszünk az előválasztásos sajtótájékoztatóra?
Karácsony Gergő, aki mellesleg Zugló polgármestere, jól megmondta, hogy lesz előválasztás, mert ha a többi ellenzéki párt nem is tud megegyezni, mi majd jól megcsináljuk.
Majd amikor kiderült, hogy Zuglóban lesz időközi, felmerült, hogy jól letesztelhetnénk rajta a szoftvert meg a folyamatokat.
De a polgármester úrnak fontosabb volt, hogy az MSZP megszavazza a költségvetést, azon az áron, hogy így elég jó eséllyel Fidesz többség lesz a vége. És úgyis átírják a költségvetést úgy ahogy akarják.

Ebből az apropóból vegyük át még egyszer, hogy mi is az előválasztás lényege?

A jelenlegi rendszerben a választási rendszer által meghatározott nyerő stratégia a jelöltek számára az, hogy mindenkit fikázzanak, és legjobban az, aki ideológiailag a legközelebb áll hozzájuk. Ebből következően a pártpolitkai színtéren néhány nagyon új erőn kívül (Kutyapárt, Momentum) csupa olyan politikust találunk, akik ezt a teljesen beteg politikai kultúrát képviselik. Ez olyan szinten bele van ivódva a reflexekbe, hogy már amikor nem ez lenne a nyerő stratégia, akkor is ez megy.

A DK meg az MSZP cicaharcai jól mutatják ezt. De Karácsony Gergő viselkedése is, aki pedig a többiekhez képest még mindig bír valamennyi gerinccel.

A fentiek, és néhány más ok miatt teljesen reménytelen az, hogy a jelenlegi választási rendszer mellett komolyabb számú olyan képviselő kerüljön be a parlamentbe, akik ennek az egésznek az alapvető okát, a választási rendszert megreformálnák.

A megoldás az, hogy meghekkeljük a választást. Hogy ne a hivatalos szavazáson dőljön el, ki lesz a nyertes jelölt, hanem már előtte, és olyan módszerrel, aminél a nyerő stratégia a kompromisszumkészség és az együttműködés. Azt a jelöltet, aki egy ilyen előválasztást megnyer, a szavazók a fülkében is támogatni fogják, hiszen ha valamit, a taktikai szavazást megtanulta mindenki az elmúlthuszonötév alatt.
Na erről szólna az előválasztás.

Sajnos azok az erők, akik az eddigi tevékenységük alapján egyébként nagyon jó eséllyel indulnának egy ilyen rendszerű választáson, még úgy tűnik, nem ismerték fel ennek a jelentőségét. A Momentumról nem tudom, hogy mi a véleményük, Kovács Gergő egy interjúban pedig konkrétan az előválasztás ellen foglalt állást.

Pedig a Kutyapártnak azzal a problémával is szembe kellnéznie, hogy mi lesz, ha véletlenül bekerül valahová egy jelöltjük? onnantól tétre megy a játék, és nagyon nehéz egyszerre jól politizálni, és hülyéskedni. Ezt a dilemmát meg tudná oldani egy olyan rendszer, amikor a képviselő konkrétan azt szavazza, amit a választók mondanak neki (online szavazáson), és közben mondhatja azt, hogy ő ezzel nem ért egyet, csak az oligarchái megparancsolták neki.

A negyedik hatalmi ág

Tanultuk az iskolában, hogy van a három hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatás), és hogy a hatalmi ágak szétválasztása mennyire fontos. Azt is látjuk, hogy az eleve sem rendesen szétválasztott hatalmi ágak hogyan mosódnak össze ebben a legújabb magyar diktatúrában. Kicsit jobban kifelé nézve az is feltűnik talán, hogy az EU sokat emlegetett demokratikus deficitjének is az az oka, hogy a tagállamok kormányai (végrehajtó hatalmi ág) indokolatlanul nagy szerepet kapnak a jogszabályalkotásban (törvényhozó hatalmi ág).
De nem is erről akartam beszélni. Hanem az alkotmányok másik fontos eleméről: a fékekről és ellensúlyokról (amit a legújabb magyar diktatúrában…). Az ombudsman, az AB, a Köztársasági Elnök egyes jogosítványai, a pénzügyi ellenőrzés. Ezek melyik hatalmi ághoz is tartoznak? Van olyan ország, ahol ez egyértelmű. Ugyanis nem három hatalmi ág van, hanem négy. Taiwan pl. ilyen, a negyedik hatalmi ágat pedig controlnak (ellenőrzés) hívják.
Ha jobban belegondol az ember, teljesen kézenfekvő a dolog. Vonjuk össze azokat a funkciókat, amik a fékeket és ellensúlyokat adják, alakítsunk ki erre egy szervezetet. A kontrol funkció javaslatainak figyelmen kívül hagyása járjon retorziókkal. Ha mindez megvan, már csak azt kell megoldani, hogy a szervezet megfelelő emberi és anyagi erőforrásokkal rendelkezzen, és teljesen független legyen a többi hatalmi ágtól.
Az anyagi erőforrás biztosítása aránylag egyszerű, az állami költségvetés valamekkora része legyen. Ha az anyagiak rendben vannak, akkor már csak egy megfelelő vezető kell, és az emberi erőforrások is meglesznek. Tehát már csak a megfelelő, független vezető biztosítása a kérdés. A megoldás: legyen közvetlenül választott és visszahívható. Mivel hosszú távú célokat kell szolgáljon, ne legyen megkötve a mandátumának hossza. És a függetlenség okán jusson neki elég pénz, fényűző ház, stb, de ne dolgozhasson máshol, ne lehessen magánvagyona. Kb. úgy, mint a Köztársasági Elnöknek ma is.

A társadalom szövete

Ez a cikk szerintem néhány nagyon fontos dologról fog szólni. Egy hétig gondolkodtam azon, hogy hogyan tudom érdekesen, viccesen, szívhez szólóan tálalni. Nem megy. Itt van hát szárazon.

A modern demokrácia válsága összegezhető azzal a folyamattal, amelyben emberek kisebb csoportja túl nagy gazdasági befolyásra tesz szert, majd ennek segítségével növeli politikai befolyását, majd ezzel a gazdasági befolyást, stb. Ha meg akarjuk érteni nem csak azt, hogy éppen mi történik velünk, hanem azt is hogy hogyan lehet a demokráciát egy-egy rövid történelmi pillanatnál tovább fenntartani, vizsgáljuk meg, hogy mi a baj ezzel a folyamattal, elvonatkoztatva magától a demokráciától:

  1. Emberek egy csoportja olyan mértékű hatalomra tesz szert, ami az adott rendszer szabályainak nem felel meg
  2. A hatalom növelésének önmagát erősítő folyamata szétveti azt a rendszert, amelyben keletkezett

Ez egy eléggé általános folyamat, a 2. pontban Róma felégetésétől a Bastille vagy a Téli Palota ostromán át egészen ’56-ig, a ’89-es rendszerváltásig, vagy akár az Alaptörvény kihirdetéséig sok történelmi eseményt felismerhetünk.

Mi az, ami ezt a folyamatot lehetővé teszi, és mi képes gátat vetni neki?

A hatalomhoz erőforrások kellenek (gazdasági befolyás), az erőforrások megszerzéséhez és politikai hatalomra váltásához pedig szervezettség. A folyamat kordában tartásához is ezt a két dolgot kell kézben tartani:

  • Legyenek jól meghatározott szabályok arra, hogy ki mekkora gazdagságra tehet szert, és milyen módon. Egy feudalizmusban a polgár nem lehet gazdagabb egy nemesnél, vagy ha igen, akkor a nemességnek tudnia kell integrálni. Egy szocializmusban senki sem lehet lényegesen gazdagabb másoknál. A kapitalizmusra is vonatkozik az az alapszabály – amelyet pont sikerült felrúgni – hogy a vagyon eloszlása a társadalomban mutasson stabil arányokat.
  • Legyenek jól meghatározott szabályok arra is, hogy a gazdasági erőforrásokat hogyan lehet politikai befolyásra váltani. És ezek a szabályok legyenek olyanok, hogy a társadalom struktúrája ne változzon meg.
  • A fenti szabályokat be is kell tartatni: észlelni kell az eltérést, és vissza kell terelni a folyamatokat a helyes irányba. Ennek van egy formális, a bűnüldözés és igazságszolgáltatás működőképességére vonatkozó része (szélesen értelmezve: beleértve azt is, amikor a diktátor csak amiatt végez valamelyik alattvalójával, mert az túl erős lett), és egy informális része is, ami arról szól, hogy hogyan jut el a szabályok megsértése a formális folyamatokig. Az utóbbiról szeretnék igazából beszélni.

A kérdésnek van egy morális-etikai vetülete: A szabályokban közmegegyezés kell legyen. Bármik is legyenek azok: akár az hogy a fáraó a napisten maga és ezért minden jár neki, akár az, hogy minden embernek ugyanannyi joga van, az adót mindenkinek rendesen fizetni kell és el kell számolni az elköltésével.

Nekünk, magyaroknak van itt egy speciális megtanulnivaló. Mi is a meghatározó lépése annak, amikor egy probléma észlelése átlép az informális folyamatokból a formálisba, a bűnüldözésbe? Igen, a feljelentés. A feljelentés a rendszer megszilárdításának eszköze. Ezért gyűlöltük a szocializmusban. És sajnos azt nagyon kevesen gondolják végig, hogy egy jogállamban egy hibás feljelentés max a feljelentőnek lehet hátrányos. A szocializmusban sem a feljelentésekkel volt a baj, hanem a jogállam hiányával. Pedig a feljelentés egy jogállamban a jogállam fenntartásának eszköze. Amit nem használtunk megfelelően, le is bontották a jogállamot.

És most lássuk azt a részt, ami miatt ezt az egész cikket írtam. Szóval van az informális rész. Hogy mitől is működnek a társadalom védekező mechanizmusai? A dánok miért tudják alacsonyan tartani a korrupció szintjét (és nézd csak meg, hogy néz ki a miniszterelnökük!), nálunk miért omlott össze 25 év alatt a demokrácia? A feudalizmus miért bírta olyan sokáig? Az én válaszom: a társadalom szerkezete. A dánok sokkal tudatosabban ápolják a kapcsolataikat, határozottan a családot teszik az első helyre pl. a munkával szemben, sokkal szociálisabbak mint mi. A feudalizmusban pedig hierarchikus szerkezetű volt a társadalom, és többgenerációs a családmodell. A közmegegyezést pedig az egyház folyamatosan sulykolta.

Jó, akkor most keseregjünk egy kicsit azon, hogy akkor itt hogy a péklapátba lesz még egyszer demokrácia, meg hogy atomizálódó család és alacsony szintű társadalmi szolidaritás. Aztán ha befejeztük, akkor inkább gondolkodjunk el azon, hogy mi lehetne a megoldás. Sőt, mielőtt elgondolkodunk rajta, vegyük számba az alternatíváit annak, hogy mi magyarok rendet csinálunk közös dolgainkban. Mondjuk el lehet menni. Persze. Egy globális trend elől? Hova? Meddig?

Akkor nézzük az alternatívát. Igen, tudom hogy ami most jön az maga a kulturális sokk, és utópisztikusnak fog hatni. Csak nincs más választásunk, tehát inkább a módot kellene megtalálni, mint hogy azon kesergünk hogy miért nem megy. Építsük vissza a társadalom struktúráit. Az ember az elmúlt párszázezer év nagy részében 30-60 fős közösségekben, nagycsaládokban élt. Ezeket a struktúrákat tudjuk ösztönösen mozgatni. Többet mondok: azok akik szétbaszták a magyar demokráciát, szintén ehhez hasonló méretű egységekből felépült, részben vérségi kötelékekkel átszőtt hálózatot alkotnak, attól lettek sikeresek. Mi lenne, ha mi is felépítenénk a sajátunkat? Nem, nem azt mondom, hogy legyenek megint többgenerációs családok, vagy hogy vadidegen emberek költözzenek össze nagy házakba. Csak annyit, hogy keressük a hozzánk hasonlóan gondolkodók társaságát, találjuk meg mindazokat a módokat, ahogyan segíteni tudjuk egymást. És hogy mitől lehetünk jobbak? Hát attól, hogy kihasználjuk a demokrácia erejét, a tömeg bölcsességét.

A fenti gondolatmenetből következik

  • az a csoporthierarchiára vonatkozó javaslatom, amelyben a 30-60 fős csoportok egy fa leveleit alkotják. Így lehet a kis csoportokat úgy skálázni, hogy ne egy feudálisan hierarchikus, tehát antidemokratikus rendszert hozzunk létre
  • az a javaslat, hogy azokat a problémákat, amelyeket a szociális juttatásokkal és az FNA-val szokás megoldani, inkább családi adózással oldjuk meg, ahol progresszív adókulcs van, de a család max 60 fős önkéntes szerveződés.

 

A szavazási rendszerekről – 3. rész (Döntéselőkészítés, kocka változat)

A jelek szerint valamennyi fontosabb Galaktikus Civilizáció Története három különálló és jól megkülönböztethető szakaszon megy keresztül: a Túlélés, a Kíváncsiság és a Kifinomultság szakaszain, melyeket a Hogyan, Miért és a Hol fázisainak is neveznek. Az első szakaszt például a következő kérdés jellemzi: Hogyan szerzünk ételt? A másodikat ez: Miért eszünk? A harmadikat ez: Hol vacsorázunk ma?

(Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak)

Ez a cikk egy sorozat része. Az első rész a szavazási rendszerekről szól általában, a második rész a Condorcet módszerről, a harmadik rész a döntéselőkészítésről.

A megfelelő döntés meghozatala sokszor nem egyszerű. Ha pedig közösen akarunk megegyezni valamiben, soha nem az. Mi egyáltalán a probléma, amit meg szeretnénk oldani? Mik a céljaink? Mik a jelenlegi helyzet okai, és mozgatórugói? Mit és hogyan kellene megváltoztatni, hogy elérjük a céljainkat? Melyik elemzés vagy ötlet tűnik értelmesnek? Amit ez az ember mond, vajon a probléma friss szemléletű megközelítése, vagy nettó hülyeség? Egyáltalán ki ez a csávó? És meddig kell még eltűrni, hogy mondja a hülyeségeit, és eltérítse az egész beszélgetést? Ki fogja elsőként pofon csapni? Tovább…

A szavazási rendszerekről – 2. rész (Condorcet)

Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.

Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak

Ez a cikk egy sorozat része. Az első rész a szavazási rendszerekről szól általában, a második rész a Condorcet módszerről, a harmadik rész a döntéselőkészítésről.

Douglas Adams sztorija nem pontos. Nem Rickmansdorfban történt az eset, nem kétezer, hanem csak ezerháromszáz évvel azután, hogy felszegezték azt az embert, és nem a vogonok tehetnek arról, hogy semmi nem lett az egészből (egyelőre), hanem mi. Például, mert majdnem hétszáz további évet tökölődtünk a számítógép, az internet meg a kvarcóra feltalálásával. Tovább…