A társadalom szövete

Ez a cikk szerintem néhány nagyon fontos dologról fog szólni. Egy hétig gondolkodtam azon, hogy hogyan tudom érdekesen, viccesen, szívhez szólóan tálalni. Nem megy. Itt van hát szárazon.

A modern demokrácia válsága összegezhető azzal a folyamattal, amelyben emberek kisebb csoportja túl nagy gazdasági befolyásra tesz szert, majd ennek segítségével növeli politikai befolyását, majd ezzel a gazdasági befolyást, stb. Ha meg akarjuk érteni nem csak azt, hogy éppen mi történik velünk, hanem azt is hogy hogyan lehet a demokráciát egy-egy rövid történelmi pillanatnál tovább fenntartani, vizsgáljuk meg, hogy mi a baj ezzel a folyamattal, elvonatkoztatva magától a demokráciától:

  1. Emberek egy csoportja olyan mértékű hatalomra tesz szert, ami az adott rendszer szabályainak nem felel meg
  2. A hatalom növelésének önmagát erősítő folyamata szétveti azt a rendszert, amelyben keletkezett

Ez egy eléggé általános folyamat, a 2. pontban Róma felégetésétől a Bastille vagy a Téli Palota ostromán át egészen ’56-ig, a ’89-es rendszerváltásig, vagy akár az Alaptörvény kihirdetéséig sok történelmi eseményt felismerhetünk.

Mi az, ami ezt a folyamatot lehetővé teszi, és mi képes gátat vetni neki?

A hatalomhoz erőforrások kellenek (gazdasági befolyás), az erőforrások megszerzéséhez és politikai hatalomra váltásához pedig szervezettség. A folyamat kordában tartásához is ezt a két dolgot kell kézben tartani:

  • Legyenek jól meghatározott szabályok arra, hogy ki mekkora gazdagságra tehet szert, és milyen módon. Egy feudalizmusban a polgár nem lehet gazdagabb egy nemesnél, vagy ha igen, akkor a nemességnek tudnia kell integrálni. Egy szocializmusban senki sem lehet lényegesen gazdagabb másoknál. A kapitalizmusra is vonatkozik az az alapszabály – amelyet pont sikerült felrúgni – hogy a vagyon eloszlása a társadalomban mutasson stabil arányokat.
  • Legyenek jól meghatározott szabályok arra is, hogy a gazdasági erőforrásokat hogyan lehet politikai befolyásra váltani. És ezek a szabályok legyenek olyanok, hogy a társadalom struktúrája ne változzon meg.
  • A fenti szabályokat be is kell tartatni: észlelni kell az eltérést, és vissza kell terelni a folyamatokat a helyes irányba. Ennek van egy formális, a bűnüldözés és igazságszolgáltatás működőképességére vonatkozó része (szélesen értelmezve: beleértve azt is, amikor a diktátor csak amiatt végez valamelyik alattvalójával, mert az túl erős lett), és egy informális része is, ami arról szól, hogy hogyan jut el a szabályok megsértése a formális folyamatokig. Az utóbbiról szeretnék igazából beszélni.

A kérdésnek van egy morális-etikai vetülete: A szabályokban közmegegyezés kell legyen. Bármik is legyenek azok: akár az hogy a fáraó a napisten maga és ezért minden jár neki, akár az, hogy minden embernek ugyanannyi joga van, az adót mindenkinek rendesen fizetni kell és el kell számolni az elköltésével.

Nekünk, magyaroknak van itt egy speciális megtanulnivaló. Mi is a meghatározó lépése annak, amikor egy probléma észlelése átlép az informális folyamatokból a formálisba, a bűnüldözésbe? Igen, a feljelentés. A feljelentés a rendszer megszilárdításának eszköze. Ezért gyűlöltük a szocializmusban. És sajnos azt nagyon kevesen gondolják végig, hogy egy jogállamban egy hibás feljelentés max a feljelentőnek lehet hátrányos. A szocializmusban sem a feljelentésekkel volt a baj, hanem a jogállam hiányával. Pedig a feljelentés egy jogállamban a jogállam fenntartásának eszköze. Amit nem használtunk megfelelően, le is bontották a jogállamot.

És most lássuk azt a részt, ami miatt ezt az egész cikket írtam. Szóval van az informális rész. Hogy mitől is működnek a társadalom védekező mechanizmusai? A dánok miért tudják alacsonyan tartani a korrupció szintjét (és nézd csak meg, hogy néz ki a miniszterelnökük!), nálunk miért omlott össze 25 év alatt a demokrácia? A feudalizmus miért bírta olyan sokáig? Az én válaszom: a társadalom szerkezete. A dánok sokkal tudatosabban ápolják a kapcsolataikat, határozottan a családot teszik az első helyre pl. a munkával szemben, sokkal szociálisabbak mint mi. A feudalizmusban pedig hierarchikus szerkezetű volt a társadalom, és többgenerációs a családmodell. A közmegegyezést pedig az egyház folyamatosan sulykolta.

Jó, akkor most keseregjünk egy kicsit azon, hogy akkor itt hogy a péklapátba lesz még egyszer demokrácia, meg hogy atomizálódó család és alacsony szintű társadalmi szolidaritás. Aztán ha befejeztük, akkor inkább gondolkodjunk el azon, hogy mi lehetne a megoldás. Sőt, mielőtt elgondolkodunk rajta, vegyük számba az alternatíváit annak, hogy mi magyarok rendet csinálunk közös dolgainkban. Mondjuk el lehet menni. Persze. Egy globális trend elől? Hova? Meddig?

Akkor nézzük az alternatívát. Igen, tudom hogy ami most jön az maga a kulturális sokk, és utópisztikusnak fog hatni. Csak nincs más választásunk, tehát inkább a módot kellene megtalálni, mint hogy azon kesergünk hogy miért nem megy. Építsük vissza a társadalom struktúráit. Az ember az elmúlt párszázezer év nagy részében 30-60 fős közösségekben, nagycsaládokban élt. Ezeket a struktúrákat tudjuk ösztönösen mozgatni. Többet mondok: azok akik szétbaszták a magyar demokráciát, szintén ehhez hasonló méretű egységekből felépült, részben vérségi kötelékekkel átszőtt hálózatot alkotnak, attól lettek sikeresek. Mi lenne, ha mi is felépítenénk a sajátunkat? Nem, nem azt mondom, hogy legyenek megint többgenerációs családok, vagy hogy vadidegen emberek költözzenek össze nagy házakba. Csak annyit, hogy keressük a hozzánk hasonlóan gondolkodók társaságát, találjuk meg mindazokat a módokat, ahogyan segíteni tudjuk egymást. És hogy mitől lehetünk jobbak? Hát attól, hogy kihasználjuk a demokrácia erejét, a tömeg bölcsességét.

A fenti gondolatmenetből következik

  • az a csoporthierarchiára vonatkozó javaslatom, amelyben a 30-60 fős csoportok egy fa leveleit alkotják. Így lehet a kis csoportokat úgy skálázni, hogy ne egy feudálisan hierarchikus, tehát antidemokratikus rendszert hozzunk létre
  • az a javaslat, hogy azokat a problémákat, amelyeket a szociális juttatásokkal és az FNA-val szokás megoldani, inkább családi adózással oldjuk meg, ahol progresszív adókulcs van, de a család max 60 fős önkéntes szerveződés.