Civil stratégia

Azt próbálom meg összefoglalni, hogy milyen kiutak lehetségesek a jelenlegi helyzetből, és mi állampolgárok mit tudunk tenni ezügyben.

A kiút megértéséhez fontos tisztában lenni a probléma jellegével. A NER az összes problémájával együtt csak egy tünet. Az alapvető okok két, globálisan jelenlévő trendben foglalhatóak össze:

Ezek a trendek globálisak: lásd Trump győzelmét az USA-ban, a szélsőjobboldali pártok európai megerősödését, de a venezuelai pokol vagy Argentína helyzete is emiatt van. Nálunk azért történik mindez gyorsabban, mert gyengébb a társadalom immunrendszere, mint az érett demokráciákban. Azonban mi is könnyen Törökország sorsára juthatunk. Szóval naivitás azt gondolni, hogy majd jól elköltözöl, és minden jó lesz. Ezt nekünk kell megállítani, itt és most.

A jó hír az, hogy mindkét trend ellen ismert a gyógyszer. A valódi demokrácia, ahol a döntéseket valódi társadalmi támogatottsággal bíró politikusok a választói akaratnak megfelelően hozzák, és a választóknak lehetőségük van közbeavatkozni, ha nem jó irányba mennek a dolgok.

Magyarországon ma elég rosszul állunk demokráciából, a fenti két feltétel egyike sem teljesül. Azt kell tehát megoldani, hogy egyetlen, a többi változtatást lehetővé tévő intézkedést elérjünk. Hogy ez mi legyen, arra több lehetőség van, én most az alábbiakat látom:

  • A választási/szavazási rendszer gyökeres átalakítása, Condorcet alapon
  • Minden kérdésről lehessen népszavazást kiírni, lehetőleg szintén értelmes módszerekkel
  • Az Észt példa: a közvetlenül választott köztársasági elnök a nép által készített törvényjavaslatokat benyújtja a parlamentnek.

Ezek a változtatások különböző mértékben hoznak be közvetlen demokratikus elemeket, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, egy dologban azonban megegyeznek: mindegyikhez alkotmánymódosítás szükséges. Az alkotmánymódosításhoz pedig forradalom, vagy parlamenti 2/3 kell. A forradalmat én elvetném, mert az erőszakos eseményekből soha nem a jók kerülnek ki győztesen.

A fentiek alapján a logikusnak tűnő lépés az, hogy csináljunk egy pártot, azzal érjük el a 2/3-ot, és módosítsuk az alkotmányt ennek megfelelően. Van is ilyen párt, legalább húsz darab, egyenként kb. 10 taggal. Ez a megoldás azért nem működik, mert a pártpolitikai játszóteret alapvetően a választási rendszer határozza meg, az pedig egy olyan motivációs struktúrát határoz meg, ahol az ilyen kezdeményezések eleve halálra vannak ítélve.

Én lehetséges megoldásként azt látom, hogy a civil társadalom egésze összefog, és közösen – ki-ki az általa képviselt ügy mentén – felépítünk egy mozgalmat. Olyat, amelyik belsőleg demokratikus döntéshozatali módszereket használ, befogad bármilyen világnézetű tagokat, és egyetlen célt, a politika részvételibbé alakítását tűzi a zászlajára. Ha ez a mozgalom képes elegendően megerősödni, akkor megversenyeztetheti a meglévő pártokat, és kiválaszthatja azt az egy pártot vagy pártszövetséget, amelyiket felhatalmazza a szükséges változtatások végrehajtására egy választáson.

Fontos részletkérdés, hogy a kulcslépés megtételéhez egyetlen párt(szövetség)et kell megbízni. Ez a mai választási matematikából adódik. A döntés arról, hogy melyik pártok hogyan fognak össze “a civilek kegyeiért”, a pártokon múlik, mi legfeljebb javaslatokat tehetünk. Viszont nekünk kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy a felhatalmazást egyetlen erőnek adjuk.

Egy ilyen mozgalom felépítése sok munka, és hosszú idő. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz addig, illetve lesz-e még szabad választás 2018 után. Ezzel kapcsolatban én a választási rendszer megváltoztatására irányuló technikai koalíciót látom az esélyesen keresztülvihető megoldásnak. Viszont ez a megoldás nem lesz képes a választási rendszer elegendő mértékű reformjára: maximum az 1990-es választási rendszerben, vagy valami annál nem sokkal jobban lesznek képesek megegyezni a résztvevők. Ez adhat még 4-12 év haladékot, de gyökeres változást nem hoz: ha visszahozzuk azt a választási rendszert, amelyiknek a NER lett az eredménye, akkor ismét NER lesz belőle, legfeljebb más szereplőkkel. Az általa nyert idő viszont életmentő lehet. A rossz hír az, hogy a civil társadalomnak erre igazán komoly befolyása nincs. Két dolgot azért tehetünk:

  1. A pártokat noszogatjuk a technikai koalíció irányába
  2. Elérjük azt, hogy a választási rendszer reformjáról szóló vitában a Condorcet módszer minél gyakrabban megemlítésre kerüljön, hogy előkészítsük a terepet a lényegi változásokhoz

A jó hír az, hogy a civil társadalom összefogása megkezdődött, és többen is komoly mozgalomépítésre adták a fejüket. Ezt a cikket nem kis mértékben azért is írtam, hogy számotokra, akik ezeken az ügyeken dolgoztok, vitaindítóval szolgáljak ahhoz, hogy ki tudjunk dolgozni egy közös stratégiát.