Civil stratégia

Azt próbálom meg összefoglalni, hogy milyen kiutak lehetségesek a jelenlegi helyzetből, és mi állampolgárok mit tudunk tenni ezügyben.

A kiút megértéséhez fontos tisztában lenni a probléma jellegével. A NER az összes problémájával együtt csak egy tünet. Az alapvető okok két, globálisan jelenlévő trendben foglalhatóak össze:

Ezek a trendek globálisak: lásd Trump győzelmét az USA-ban, a szélsőjobboldali pártok európai megerősödését, de a venezuelai pokol vagy Argentína helyzete is emiatt van. Nálunk azért történik mindez gyorsabban, mert gyengébb a társadalom immunrendszere, mint az érett demokráciákban. Azonban mi is könnyen Törökország sorsára juthatunk. Szóval naivitás azt gondolni, hogy majd jól elköltözöl, és minden jó lesz. Ezt nekünk kell megállítani, itt és most.

A jó hír az, hogy mindkét trend ellen ismert a gyógyszer. A valódi demokrácia, ahol a döntéseket valódi társadalmi támogatottsággal bíró politikusok a választói akaratnak megfelelően hozzák, és a választóknak lehetőségük van közbeavatkozni, ha nem jó irányba mennek a dolgok.

Magyarországon ma elég rosszul állunk demokráciából, a fenti két feltétel egyike sem teljesül. Azt kell tehát megoldani, hogy egyetlen, a többi változtatást lehetővé tévő intézkedést elérjünk. Hogy ez mi legyen, arra több lehetőség van, én most az alábbiakat látom:

  • A választási/szavazási rendszer gyökeres átalakítása, Condorcet alapon
  • Minden kérdésről lehessen népszavazást kiírni, lehetőleg szintén értelmes módszerekkel
  • Az Észt példa: a közvetlenül választott köztársasági elnök a nép által készített törvényjavaslatokat benyújtja a parlamentnek.

Ezek a változtatások különböző mértékben hoznak be közvetlen demokratikus elemeket, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, egy dologban azonban megegyeznek: mindegyikhez alkotmánymódosítás szükséges. Az alkotmánymódosításhoz pedig forradalom, vagy parlamenti 2/3 kell. A forradalmat én elvetném, mert az erőszakos eseményekből soha nem a jók kerülnek ki győztesen.

A fentiek alapján a logikusnak tűnő lépés az, hogy csináljunk egy pártot, azzal érjük el a 2/3-ot, és módosítsuk az alkotmányt ennek megfelelően. Van is ilyen párt, legalább húsz darab, egyenként kb. 10 taggal. Ez a megoldás azért nem működik, mert a pártpolitikai játszóteret alapvetően a választási rendszer határozza meg, az pedig egy olyan motivációs struktúrát határoz meg, ahol az ilyen kezdeményezések eleve halálra vannak ítélve.

Én lehetséges megoldásként azt látom, hogy a civil társadalom egésze összefog, és közösen – ki-ki az általa képviselt ügy mentén – felépítünk egy mozgalmat. Olyat, amelyik belsőleg demokratikus döntéshozatali módszereket használ, befogad bármilyen világnézetű tagokat, és egyetlen célt, a politika részvételibbé alakítását tűzi a zászlajára. Ha ez a mozgalom képes elegendően megerősödni, akkor megversenyeztetheti a meglévő pártokat, és kiválaszthatja azt az egy pártot vagy pártszövetséget, amelyiket felhatalmazza a szükséges változtatások végrehajtására egy választáson.

Fontos részletkérdés, hogy a kulcslépés megtételéhez egyetlen párt(szövetség)et kell megbízni. Ez a mai választási matematikából adódik. A döntés arról, hogy melyik pártok hogyan fognak össze “a civilek kegyeiért”, a pártokon múlik, mi legfeljebb javaslatokat tehetünk. Viszont nekünk kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy a felhatalmazást egyetlen erőnek adjuk.

Egy ilyen mozgalom felépítése sok munka, és hosszú idő. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz addig, illetve lesz-e még szabad választás 2018 után. Ezzel kapcsolatban én a választási rendszer megváltoztatására irányuló technikai koalíciót látom az esélyesen keresztülvihető megoldásnak. Viszont ez a megoldás nem lesz képes a választási rendszer elegendő mértékű reformjára: maximum az 1990-es választási rendszerben, vagy valami annál nem sokkal jobban lesznek képesek megegyezni a résztvevők. Ez adhat még 4-12 év haladékot, de gyökeres változást nem hoz: ha visszahozzuk azt a választási rendszert, amelyiknek a NER lett az eredménye, akkor ismét NER lesz belőle, legfeljebb más szereplőkkel. Az általa nyert idő viszont életmentő lehet. A rossz hír az, hogy a civil társadalomnak erre igazán komoly befolyása nincs. Két dolgot azért tehetünk:

  1. A pártokat noszogatjuk a technikai koalíció irányába
  2. Elérjük azt, hogy a választási rendszer reformjáról szóló vitában a Condorcet módszer minél gyakrabban megemlítésre kerüljön, hogy előkészítsük a terepet a lényegi változásokhoz

A jó hír az, hogy a civil társadalom összefogása megkezdődött, és többen is komoly mozgalomépítésre adták a fejüket. Ezt a cikket nem kis mértékben azért is írtam, hogy számotokra, akik ezeken az ügyeken dolgoztok, vitaindítóval szolgáljak ahhoz, hogy ki tudjunk dolgozni egy közös stratégiát.

 

A gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyve

Itt a gyanusítotti kihallgatás jegyzőkönyve azzal kapcsolatban, hogy megdobáltam a Terror Házát vízfestékkel.

A kihallgatás után rabosítottak. A fényképfelvételkészítése közben a rendőr megpróbált rávenni arra, hogy ne mosolyogjak.
Mondtam neki, hogy konzultáltam az ügyvédemmel, és ilyet nem kérhet tőlem. Majd ha meglesz a fénykép, azt is felteszem.

kihallgatas1

kihallgatas2

[a személyes adatokat tartalmazó oldal kimaradt]

kihallgatas3

kihallgatas4

kihallgatas5

Nem hiszed el! Egy brogos lipsi lerántja a leplet az összeesküvésről!

Miért jut el egy felső-középosztálybeli értelmiségi odáig, hogy középületeket dobál meg vízfestékkel?
Természetesen a szíriuszi gyíkemberek által irányított összeesküvés miatt, amelyben őt Soros György személyesen pénzeli.

Elmondom, hogyan működik ez az összeesküvés, amelynek én is része vagyok.

Gazdag pénzemberek fizetnek politikusoknak azért, hogy nekik megfelelő törvényeket hozzanak, háborúkat robbantsanak ki. Amerikában ezt már legalizálták is, úgy hívják, hogy “PAC”. Európában amerikai cégek által pénzelt lobbiszervezetek hívják meg konferenciának álcázott nyaralásokra a politikusokat. Saját ismerőseim választások előtt nagyobb összegekkel támogatták mind az MSZP-t, mind a Fideszt annak érdekében, hogy majd kérhessenek valamit ha valamelyiket megválasztják. Simicska plakátcégeket és médiát vett, hogy a Fideszt a kampányban segítse. Andy Vajna, Mészáros, és a többi haver természetesen segítik az állampárt finanszírozását, ugyanúgy, ahogy annak idején az MSZP holdudvara. Vagy ott vannak az orosz oligarchák, akik Putyint segítik.

Mindezért cserébe a pénzemberek mindenféle előjogokhoz jutnak: Amerikában fegyvereket vesz tőlük az állam, amelyekkel háborúkat robbantanak ki az olajért. Európában mindent megtettek a TTIP elfogadásáért. Nálunk Mészáros és a többi haver földeket kaptak, Andy megkapta a szerencsejátékokat, a helyi támogatók a trafikokat, nem is beszélve a rengeteg elmutyizott EU-s pályázatról, állami közbeszerzésről, amelyet a Fidesz és régebben az MSZP barátai kaptak. Oroszországban pedig az oligarchák teljesen érinthetetlenek,a törvények sem vonatkoznak rájuk.

Ez egy olyan összeesküvés,amelyikben az egyes szereplőknek már egyeztetniük sem kell egymással, elég ha mindenki a saját érdekei szerint cselekszik. Szóval gyíkemberek nincsenek, sőt összeesküvés sem. Egyszerűen van egy önmagát erősítő folyamat, ahol bizonyos szereplők aránytalan és egyre növekvő hatalomra tesznek szert. Ami azért rosszabb, mint egy összeesküvés, mert egy összeesküvést a tagjain keresztül fel lehet számolni.

A jó hír az, hogy ezzel is lehet mit kezdeni. Hogy ezt megérthessük, nézzük meg, hogyan küzdenek ezek a pénzemberek egymással, mert ez is történik. Ott van például Gyuri bácsi. Gyuri bácsi tőzsdézik. Ahhoz, hogy sok pénze legyen, szüksége van működő tőzsdére. Működő tőzsde pedig akkor van, ha a korrupció még nem akkora, hogy minden egyes vállalat teljesen az állami csöcsön lóg. Emiatt egy ponton túl neki az az érdeke, hogy fékezze ezt az önmagát erősítő folyamatot. Ezt a folyamatot pedig az emberek akarata és a jogszabályokhoz való ragaszkodás csillapítja. A transzparencia, a jogvédő tevékenység, az emberek kiállása a jogaikért, és a mutyit célzó törvények ellen. Ezeknek pedig az emberi jogok az alapjai, különösen a szólás- és gyülekezési szabadság.
Igen, ilyen értelemben Gyuri bácsi a magyar pártállam ellensége, de ugyanakkor a magyar polgárokat segíti, egyelőre. És ne legyenek illúzióink: abban a pillanatban amint elérünk egy bizonyos (nem túl magas) szintű demokráciát, vagy más helyeken fontosabb üzleti érdekei akadnak, abba fogja hagyni a demokrácia segítését. Ezért nekünk kell kezünkbe vennünk a dolgokat, és megtenni mindent, amit meg tudunk tenni a demokrácia érdekében.

Az előválasztásról

Emlékszünk az előválasztásos sajtótájékoztatóra?
Karácsony Gergő, aki mellesleg Zugló polgármestere, jól megmondta, hogy lesz előválasztás, mert ha a többi ellenzéki párt nem is tud megegyezni, mi majd jól megcsináljuk.
Majd amikor kiderült, hogy Zuglóban lesz időközi, felmerült, hogy jól letesztelhetnénk rajta a szoftvert meg a folyamatokat.
De a polgármester úrnak fontosabb volt, hogy az MSZP megszavazza a költségvetést, azon az áron, hogy így elég jó eséllyel Fidesz többség lesz a vége. És úgyis átírják a költségvetést úgy ahogy akarják.

Ebből az apropóból vegyük át még egyszer, hogy mi is az előválasztás lényege?

A jelenlegi rendszerben a választási rendszer által meghatározott nyerő stratégia a jelöltek számára az, hogy mindenkit fikázzanak, és legjobban az, aki ideológiailag a legközelebb áll hozzájuk. Ebből következően a pártpolitkai színtéren néhány nagyon új erőn kívül (Kutyapárt, Momentum) csupa olyan politikust találunk, akik ezt a teljesen beteg politikai kultúrát képviselik. Ez olyan szinten bele van ivódva a reflexekbe, hogy már amikor nem ez lenne a nyerő stratégia, akkor is ez megy.

A DK meg az MSZP cicaharcai jól mutatják ezt. De Karácsony Gergő viselkedése is, aki pedig a többiekhez képest még mindig bír valamennyi gerinccel.

A fentiek, és néhány más ok miatt teljesen reménytelen az, hogy a jelenlegi választási rendszer mellett komolyabb számú olyan képviselő kerüljön be a parlamentbe, akik ennek az egésznek az alapvető okát, a választási rendszert megreformálnák.

A megoldás az, hogy meghekkeljük a választást. Hogy ne a hivatalos szavazáson dőljön el, ki lesz a nyertes jelölt, hanem már előtte, és olyan módszerrel, aminél a nyerő stratégia a kompromisszumkészség és az együttműködés. Azt a jelöltet, aki egy ilyen előválasztást megnyer, a szavazók a fülkében is támogatni fogják, hiszen ha valamit, a taktikai szavazást megtanulta mindenki az elmúlthuszonötév alatt.
Na erről szólna az előválasztás.

Sajnos azok az erők, akik az eddigi tevékenységük alapján egyébként nagyon jó eséllyel indulnának egy ilyen rendszerű választáson, még úgy tűnik, nem ismerték fel ennek a jelentőségét. A Momentumról nem tudom, hogy mi a véleményük, Kovács Gergő egy interjúban pedig konkrétan az előválasztás ellen foglalt állást.

Pedig a Kutyapártnak azzal a problémával is szembe kellnéznie, hogy mi lesz, ha véletlenül bekerül valahová egy jelöltjük? onnantól tétre megy a játék, és nagyon nehéz egyszerre jól politizálni, és hülyéskedni. Ezt a dilemmát meg tudná oldani egy olyan rendszer, amikor a képviselő konkrétan azt szavazza, amit a választók mondanak neki (online szavazáson), és közben mondhatja azt, hogy ő ezzel nem ért egyet, csak az oligarchái megparancsolták neki.

A negyedik hatalmi ág

Tanultuk az iskolában, hogy van a három hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatás), és hogy a hatalmi ágak szétválasztása mennyire fontos. Azt is látjuk, hogy az eleve sem rendesen szétválasztott hatalmi ágak hogyan mosódnak össze ebben a legújabb magyar diktatúrában. Kicsit jobban kifelé nézve az is feltűnik talán, hogy az EU sokat emlegetett demokratikus deficitjének is az az oka, hogy a tagállamok kormányai (végrehajtó hatalmi ág) indokolatlanul nagy szerepet kapnak a jogszabályalkotásban (törvényhozó hatalmi ág).
De nem is erről akartam beszélni. Hanem az alkotmányok másik fontos eleméről: a fékekről és ellensúlyokról (amit a legújabb magyar diktatúrában…). Az ombudsman, az AB, a Köztársasági Elnök egyes jogosítványai, a pénzügyi ellenőrzés. Ezek melyik hatalmi ághoz is tartoznak? Van olyan ország, ahol ez egyértelmű. Ugyanis nem három hatalmi ág van, hanem négy. Taiwan pl. ilyen, a negyedik hatalmi ágat pedig controlnak (ellenőrzés) hívják.
Ha jobban belegondol az ember, teljesen kézenfekvő a dolog. Vonjuk össze azokat a funkciókat, amik a fékeket és ellensúlyokat adják, alakítsunk ki erre egy szervezetet. A kontrol funkció javaslatainak figyelmen kívül hagyása járjon retorziókkal. Ha mindez megvan, már csak azt kell megoldani, hogy a szervezet megfelelő emberi és anyagi erőforrásokkal rendelkezzen, és teljesen független legyen a többi hatalmi ágtól.
Az anyagi erőforrás biztosítása aránylag egyszerű, az állami költségvetés valamekkora része legyen. Ha az anyagiak rendben vannak, akkor már csak egy megfelelő vezető kell, és az emberi erőforrások is meglesznek. Tehát már csak a megfelelő, független vezető biztosítása a kérdés. A megoldás: legyen közvetlenül választott és visszahívható. Mivel hosszú távú célokat kell szolgáljon, ne legyen megkötve a mandátumának hossza. És a függetlenség okán jusson neki elég pénz, fényűző ház, stb, de ne dolgozhasson máshol, ne lehessen magánvagyona. Kb. úgy, mint a Köztársasági Elnöknek ma is.

Hülyeségverseny

Szeretem, amikor vezető politikusok karolják fel az ötleteimet. Kár hogy el fogják ezt is rontani.

Az eredeti kezdeményezés még mindig működik. Én nem vagyok jó kivitelezésben, örömmel is veszem ha valaki felajánlja a beérkező vélemények figyelését és rendszerezését. De azt gondolom, hogy egy összefogással sokkal többet érünk el, mintha arra várnánk, hogy Más Valaki majd megcsinálja nekünk. Főleg,ha ez a Más Valaki egy politikus.

Kósa Lajos kezdeményezésében nekem az tetszik, hogy a felhívásból még a szóhasználatot is átvette.

Juhász Péter pedig megkapta a lehetőséget arra, hogy eldöntsem: csak trollkodik, vagy tényleg fog tenni valamit az ügyben.

Birike tanítása

A Birike kötele által meghatározott terület a következőképpen néz ki: a közepén burjánzik a fű, míg a széle akkurátusan le van legelve. Birikét pedig gyakran látni a széleken ahogyan belefeszül a kötélbe és megpróbál elérni még egy fűszálat. Sokáig nem értettem, miért teszi. Hát azért mert ő egy filozófus. Tovább…